Szóval a történetünk:
Képzeld azt, hogy most márciust írunk. A Banda ünnepnapja! :) Szeretlek titeket! Sopronban élünk mindannyian, és épp egy fárasztó gimis nap után beugrottam Jankusékhoz. (Of course :3) Otthon volt Barn és Samu is. Ééééés a leendő Banda tagjai. Éppen sétáltam be, mikor megpillantottam Davet, Didreyt, Remit és Bálintot és Marcot is. Lelkesen üdvözöltem őket, hisz' már mióta ismerem őket. Épp Davvel beszélgettem az iskola nehézségeiről :D (11. habsika :P) amikor, egyszerűen elakadt a lélegzetem. A nappaliból Marika (Jankusék anyukája) lépett ki, és üdvözölt. Éééééés mögötte megjelent az én "szőkehercegem".
-Csá, engem Németh Valentinnek hívnak!
-Sz..Sz...i, Szia!-hebegtem vmi köszönésfélét.
-Barn haverja vagyok-mosolygott rám- And you?
-Hát öhm, engem Becskei, öööööö Bicskei Tamara vagyok. Barnék unokahúga.
-Örvendek a szerencsének -mondta, ooooolyan lazán, amilyen coolan csak lehet, és én? hát elolvadtam...
Éppen akartam venni a levegőt, mikor Marc közbeszólt:
-Hey Tami. Bocsesz arrébb slisszannál (hát pont az ajtó előtt álltam, persze) ? Krisztit kéne hívnom... :)
-Ki az a Kriszti????-csodálkoztam mosolyogva. (Mert tudtam ki ő! :))
-Háááát-vörösödött fülig Marc- a barátnőm.
-Wíííí!!!-ugrottam Marc nyakába, mert tudtam, hogy Marc már vagy kb. 2 ÉVE hajt Krisztire, és hogy viszonozza! Marc a haverom, és én is szurkolltam nekik, mert nagyon cukik együtt, és össze is illenek :)- Mióta?
-3 és fél hete?
-Mi? És nem szóltál?-kezdtem tettett haraggal.
-Pfff, Te!-vigyorgott és kiment.
Addigra Valentin, már le is ült. Wáh, de cuki volt akkor is! És, aztán valami történt. Valami, ami örökre megváltoztatta az életem és a hangulatomat is... <3